2011. július 25., hétfő

Külföldön dolgozik a párod??

Az én párom is mehetne :)) :((((
Nem tudjuk, mi legyen...
A pénz rengeteg... egy évről lenne szó... egy hónapban egy hétvégére jöhetne haza...még sosem voltunk távol egymástól ::(((

Tudom hogy nem tudtok helyettem dönteni, de várnám a véleményeteket pro és kontra.
Holnapra választ kell adnunk.
Itthon most talált új munkahelyet - ez is jó hely, jó fizetés meg minden.
Ezzel a külföldi hellyel biztos hamarabb jutnánk előre - de mennyire sínyli meg a kapcsolat?


16 megjegyzés:

napos írta...

Én azt gondolom, hogy iskolát lehet levelezőn végezni, vagy munkát távmunkában, de a házasságot nem.
Nyilván sokan megpróbálták már, de ha nem nagyon-nagyon muszáj, én nem tenném.

Monica írta...

Egy jó kapcsolat mindent kibír! Sajnos én nem tudhatom, hogy a tietek milyen!
Ha én a helyedben lennék, bizony nem engedném el a kezét!
(Jó, jó, én kicsit pesszimista is vagyok, mert minden este úgy köszönök el a családomtól, mintha utoljára tenném, és egész éjjel fogom Kyru kezét és ő is az enyém. Sapáét nem érem el...)
Ha nincs oltári nagy gond a nyakatokban, ami feltétlen igényelné a több pénz megoldást, akkor inkább türelem, lassú víz partot mos lehetőséget választanám.
Ölellek Hencsi ezerszer!

Iza írta...

Az én/a mi helyzetünk már ilyen. A párom szeptemberbe lesz egy éve annak hogy külföldön dolgozik(Ciprus), azóta nem láttuk egymást, ritkán beszélünk internetten, de mindennaposak az smsek. Neki "muszáj" volt mennie, mert itthon nem sikerült munkát találnia épitkezésben a "nagy válság" miatt, én itthon maradtam a kisfiunkkal aki most tölti a 2 évet.Nem mondom hogy könnyü nélküle,de ez van.Amugy én teljesen megbizok benne, mert tudom hogy csak mi vagyunk neki és nagyon ragaszkodik hozzánk. Amugy majd mi is megyünk hozzá majd szeptemberben,amit nagyon várunk, mert mifelénk nemhogy haladni de még megélni is nehéz.Sajnos.:(
Viszont a ti helyzetetek más, hisz irtad hogy került egy jól fizetős állása, és ha igy is haladtok előre akkor nem látom értelmét hogy külföldön dolgozzon, legalábbis én ebben a helyzetben biztos nem "engedném" el.:)
Sikeres döntéshozást kivánok :)

Hencsilli írta...

Jaj, de nehéz! Azt hogy a házasságunk hogy bírná ki nem arra értem, hogy esetleg én találnák mást vagy ő, hanem hogy tényleg nem voltunk egymás nélkül soha :)
Az biztos, hogy így sokkal közelebb kerülnénk az álmainkhoz - de még most sem tudom, hogy mi lenne a jó ?
Iza, neked nagyon nehéz lehet, nem irigyellek :( Pici gyerek... és még haza sem jön havonta :( Akkor én mit nyavalygok itt ? :((
Van egy volt osztálytársam aki három gyerekkel van otthon - még az ő levelére is várok ...
Köszönöm, hogy írtatok. Főleg neked Iza, mivel te ebben a helyzetben is élsz.

Erika írta...

Hencsilli, mi már így élünk egy pár éve!!!! Nagyon nehéz volt eleinte, igaz most is, de muszáj. Sajnos te is tudod, hogy ebben a megyében nem sokra számíthat az ember!!:((

Orsi írta...

Szia Hencsi!

Az én férjem itthon, de vidéken dolgozik, rendszeresen. Házasságunk első 12 évében csak heti két napot láttuk. Három kisgyerek ( ma már nagyok), hét költözés, egy építkezés. A házunk még ma sincs kész ( 8 éve kezdtük ). A munkánk még ma sem rendszeres.

Az esküvőnk előtt a férjem visszamondott egy három hónapos, külföldi ösztöndíjat. Ha elfogadta volna, valószínűleg könnyebb lenne.

Azt látom magam körül, hogy akik ELmennek dolgozni, sokkal jobban boldogulnak később itthon is, mert sok tapasztalatot szereznek.

Azt kell mérlegelni, hogy miről miért mondasz le.
Persze a legjobb az lenne, ha egyszerűen vele mennél.

20 év után is szerelmes vagyok a férjembe, egymás mellet vagyunk, együtt vagyunk.
Az ember egy párkapcsolatban akkor tud jól élni, ha egyedül is tud. Meg, ha akar.

A vágy energiájával hihetetlenül jól lehet alkotni ( mármint amikor nagyon hiányzik a másik).

A veszély az, hogy egy év alatt kialakítod a saját önálló menetrendedet, amit utána esetleg nehéz visszacsinálni. Bár, ha már közösen kialakítottatok valamit, akkor ez nem olyan nehéz.

Igazán azonban ti tudjátok, hogy mit bírtok és mennyire, mitől vagytok boldogok, mi fontos és mik az álmaitok.
Az álmok persze nem mindig teljesülnek, de a lehetőségeket általában egyszer lehet megragadni....

Jó, hogy van lehetőségetek dönteni. Nem könnyű egymás nélkül, de választhattok. És ez örömteli:-)

batorba írta...

Hencsilli!

Két dolgot is szeretnék írni:
- Ma reggel korán eljutottam a szekrényig...és most már biztosan tudom, hogy a Praktika Magazin 1997. októbere óta létezik!!!!

Találtam egy 1998/2 és 7 számot, ami nekem plusszban volt. Illetve egy 2006.08. számot. Ezeket aszivesen elküldöm neked egy posta címért cserébe...mert már nincs meg a címed!!:-(

Viszont szomorúan konstatáltam, hogy nekem meg hiányzik a 2001. juniusi és 2006 márciusi illetve a 2010. novemberi!!!! Pedig tuti, hogy meg volt!!!Esetleg neked nincs meg duplán????:-)))

- A másik kérdésed meg, amire már tuti, hogy döntést kellett hoznotok...de azért leírom.
Mi már évek óta "külön" élünk a férjemmel. Már mikor a nagylányom megszületett akkor is éveklet volt kinn. Akkoriban még az internet és telefon sem volt annyira elterjedt. Hetente egyszer, ha beszélhettünk. Most meg megint 2007 óta kinn van. Kb. két évet volt itthon 2005-tól. Sajna szülői háttér nálunk nincs és csak magunkra számithatunk. Épitkeztünk, suliba jártam, majd dolgoztam. De itthoni fizuból ez nem ment volna. Jobban élünk, mintha itthon lenne és dolgozna.

Napi szinten beszélünk Skype-n, és ha kell telefonálunk. Nyaralni is voltunk és most megyünk ki hozzá a hétvégén.

Azt nem mondom, hogy könnyú. Sőt inkább nehéznek becézném ezt a helyzetet. Nekem itt a ház, a munka, a gyerekek, a befőzés, az állatkák. Mindent egyedül kell megoldanom és intáéznem. A férjem meg ugye "csak" dolgozik, de azt napi szinten 12-13 óra. És nem látja a gyerekeket, csak a képernyőn.:-)))

Szoktam mondani, mert így tudunk haladgatni a házon és van autónk...hogy azonban, ha valaki irigykedik ránk, akkor csak egy-egy hetet vállaljon be vagy tőlem, vagy a páromtól. Aztán majd meglátjuk, hogy lengeti-e még a szél a száját.:-(((

Nem mondom, hogy még sokáig akarju kezt csinálni, csak mindig van valami újabb célunk és ahhoz kellene a saját erőforrás. Majd meglátjuk. És azt hiszem nem bántuk meg.:-)))

Ui.: És talán ez a hosszú házasság titka??? Bár össze tudunk kapni a Skype-n is...ha kell:-))))

Na szóval ird a cimed és küldöm az újsit.:-)))

Pusszantás!

Hencsilli írta...

Drága Batorba! A Praktikákkal kapcsolatban mindjárt írok :)
Nagy nehezen döntöttünk... marad minden így :)
Orsi írását is vagy 10-szer elolvastam - minden szava igaz ránk is.
Lehet, hogy én vagyok a gyáva macska, nem tudom.
Lehet, hogy nem ez volt a jó döntés, lehet hogy nem lesz több ilyen lehetőség. De lehet, hogy lesz és akkor már könnyebb lesz a külföld mellett dönteni. Ez nem most fog kiderülni.
Köszönöm,hogy írtatok!
Most már alkotni is fogok - nem csak morfondírozni :P

bemka írta...

Henikém, ha így döntöttetek, akkor ez a jó döntés.
Ne rágódj rajta. Ha még lesz alakalom,az egy más alkalom, egy másik döntés.
Várom az alkotásaidat :)

Aranka írta...

Olvastam már döntöttél.Ez jó. Viszont azt tudni kell, hogy a sok pénz a kinti árakhoz és a megélhetéshez képest nem is olyan sok. Ráadásul legtöbbször a helyszínen derül ki a beígért fizetésből mennyit kap kézhez a dolgozó.

Erika írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Hencsilli írta...

Erika, igen a mi megyénk nem a túlzott munkalehetőségekről híres, ha van is nagyon kevés fizetésért:( Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert május végén szűnt meg a férjem munkahelye, ahol 11 évet dolgozott mint második munkahelyén. A város összes gyárába beadtuk a jelentkezést és azóta mindenhonnan visszaszóltak, hogy mehetne dolgozni :D Ahol most dolgozik, itt fizetnek a legjobban, örülünk hogy sikerült bejutnia.
Hasonló a helyzetünk, mert neki is ez volt a második lehetőség. Nekünk is hamar kellett döntést hoznunk, mivel szombat délután telefonáltak, pont lagziban voltunk. Másnap reggel ment dolgozni, este jött haza és ugye kedden kellett válaszolni. Talán ha több idő lett volna átgondolni, hogy mi hogy lenne azalatt az egy év alatt - hát nem tudom. Ha lett volna egy hetünk, szerintem még jobban át tudtuk volna rágni.
Lehet, hogy harmadszorra bevállaljuk?
Aranka és Marika! Nektek is nagyon örülök, hogy jöttetek és átérzitek problémánkat.

Erika írta...

A múlt hétvégén Varsányba voltunk. Előtte megakartam kérdezni tőled, hogy ott lesztek-e, de elfelejtettem. De csak egy pár percet voltunk ott, mert mire odaértünk délután minden elázott a szabadtéren. Így tettünk egy kört és eljöttünk. Hideg volt nagyon. :((

Hencsilli írta...

Pont lagziban voltunk :D Aug. 27-én nem jöttök Kétbodonyba? Szilvaszombat lesz. Mindig nagyon jó szokott lenni! Esetleg szépséges táskákat is árulhatnál! :D
Népviseletben szoktam lenni - úgy szeretek a "sokszoknyásban" libegni :D
Jó kis program, jöttök?

Erika írta...

Feljegyeztem, de nem tudom még előre. Pár éve voltam ott először, azóta sem. De ha nem felejtem el, akkor írok neked előre.
Köszi az ötletet!!

Hencsilli írta...

Szívesen! Majd akkor írj, ha jöttök :D

Címkék