Egy kicsit most részletesebben is leírom az én kis történetem, ha érdekel olvasd tovább.
Szóval 25 év után végreeee! újra jó a szemem.
Kezdem az elején. Kb. 5-es voltam, amikor nem értettem, hogy a táblára írt éneket a többiek hogy látják, mikor én nem?? Jó, jó majdnem leghátul ültem, de akkor is! Igen, szemüveg kellett, amit ugye hordtam is meg nem is, inkább nem is.
Diszkóban is mindig a barátnőmnek kellett szólni, mikor tetszett egy pasi, hogy: Nézd már, hogy néz-e? :D:D
Kb. 20 éves voltam mikor barátnőmmel kitaláltuk, hogy márpedig nekünk kontaktlencse kell! Lett is, bírtam is vagy nyolc évig kisebb nagyobb megszakításokkal,de egy kötőhártyagyulladás után már nem bírtam visszatenni :(
Maradt a szemüveg.:( Amit ugye nagyon nem szerettem, hiába bizonygatták hogy jól áll meg csinos meg minden... ki nem álltam ( bocsánat azoktól, akik szeretik a szemüveget és igenis csinosak benne, a többségnek tényleg jól is áll :D ), utáltam mikor strandon nem ismertem meg a volt osztálytársam - itt lehetett arra fogni, hogy 10 éve nem láttam. De mikor az egyik Aqua..valamiben nem ismertem fel egy hírességet és két emberrel ült mellettem... na azért az elég durva!
Már nagyon régen szerettem volna megműttetni a szemem, de ahogy mondani szokták, nem volt hozzá kedvem.. vagyis pénzem. Amikor meg volt pénz, akkor másra kellett - tegyük hozzá fontosabb dologra.
Most együtt volt minden - akarat és a pénz is!
Rászántam magam és bejelentkeztem vizsgálatra és nagy bátran a következő hét keddre műtétre is. Barátnőm is jött velem, de ő végülis nem műtette meg a szemét :(
Nagyon rendesek voltak a vizsgálatnál is, tényleg minden félelmemet eloszlatták.
A műtét napján azért kicsit izgultam, mondjuk aludni tudtam, meg is lepődtem magamon!
A műtét előtt mégegyszer megvizsgálták a szemem, hogy biztosan jó-e amit mértek előzőleg. Aztán cseppentések következtek, ja meg előtte kaptam egy kis nyugtatót is.
A műtőbe már teljes nyugalommal mentem be. A doktornő mindent mondott, hogy mit csinál. Először beállították a lézert, felrakták a szemterpeszt, aztán cseppentett, bejelölték a helyet, ahol utána valami kis izével kapirgálták a szemem. Ne félj, nem fájt! :D Inkább csak furcsa érzés volt, de lehet hogy nem is volt érzés, mert annyira elérzéstelenítettek, inkább csak látás volt. :) Vagy ez is -az is?
Aztán jött élesben a lézerezés, semmit nem fájt, csak a fénybe kellett néznem ( még nem odaátról jött a fény :P ). Mondjuk egy kis égett csirke szaga volt, de ennyi.
Már rögtön jobban láttam, ahogy felkeltem a műtőasztalról.
Hugom még jól le is szidott, hogy még egy rejtvényt sem tudott megfejteni és én már kint is voltam! :D Tényleg, 10 perc sem volt az egész!
Aztán még kaptam cseppeket, jöhettem haza. 1,5 óra nem volt az egész!
Még megjutalmaztuk magunkat a KFC-ben és a Mc-ben is, aztán jöttem haza. :D
Aznap semmi extra nem volt, szúrt meg ilyesmi,de nem vészesen. Szorgalmasan csepegtettem.
Másnap aztán már szúrt rendesen és azt hittem, hogy kifolyik a szememen a Duna vagy nemtom. Szóval a világ könnyét elkönnyeztem, de igazából ennyi.
Varrtam magamnak egy kis szemtakarót még a műtét előtt, egész nap szinte abban voltam.
Igaza volt Monicanak és Aledinek, sötét hűvös szoba és szundi. Ez bejött! Amúgy el lettem volna, de a folyamatos könnyezéstől nem bírtam nyitvatartani a szememet, úgyhogy inkább aludtam.
Csütörtökön már alig könnyezett, meg is lepődtem. Már a "napvilágra" is kimentem, persze szigorúan napszemcsiben. Ilyen sem volt még, hogy engem napszemüvegben lássanak! :D Most majd egy darabig látnak benne!
Ma pedig levették a védőlencsét róla, legközelebb egy hónap múlva kell mennem kontrollra.
Már most sokkal jobban látok, teljesen el tudok tájékozódni, van ami még néha homályos, de nem vészesen. Remélem, hogy teljesen jól fogok majd látni!
Sokan mondják, hogy keresték a szemüvegüket az első napokban - én egyszer sem! Lehet ,hogy majd később fogom, nem tudom ,de felvenni már nem szeretném többet!
Összegezve, mindenkinek csak ajánlani tudom. Látjátok, 4 napja sincs hogy műtötték a szemem és itt gépelgetek! A fájdalomtól pedig nem kell félni, a műtét egyáltalán nem fáj, utána pedig olyan mintha homok ment volna a szemedbe, vagy valami kis bogár - én ezekhez tudnám hasonlítani.
Köszönöm, hogy elolvastátok és izgultatok velem!
Most már hozzáfogok alkotni is, mutatom majd!
Puszi Nektek és jó hétvégét!
